Bőr, lovaglócsizma, földszínek, kalapok, lovaglópálcák. Már csak pár szép telivér hiányzott volna, és akkor tökéletes lett volna az összahatás, ha már a kifutó is egy lovarda-szerű cucc volt.
Ha ez lesz a nyár slágere, az biztos, hogy nem marad egy ló sem a földön, annyi fashioniszta nő fog lovat venni, és az egyik kedves osztálytársam lovainak értéke is az egekbe fog száguldani.
Abba viszont nem gondoltak bele, hogy egy mai, élettel teli, gondolkodó nő nem akar úgy kinézni, mint az Elfújta a szélben az az asszony, akinek a vörös ikrei voltak? Nos, ebbe nem gondoltak bele. A kalap oké, azt még a Moschino is belefűzte kollekciójába. A szín, nos az még tetszik is. De a csizma, meg úgy az összhatás... Nos, ez a post egy tökéletes példa arra, hogy a divat nem mindig követendő példa. Pedig a 2010-es f/w kollekciója a Hermésnek annyira jóra sikeredett. Azt gondolom, túlságosan görcsösen ragaszkodtak a maszkulin jegyekhez, a pasztel és natúr színekhez, plusz a nők férfiasítására vonatkozó elvekhez, hogy már szinte nevetségessé vált az egész. 
