Csodás napunk van. De tényleg. Gyönyörű kék égbolt felhők nélkül, plusz ma megyek szájfényt venni, aztán rájöttem, hogy ideje egy kicsit stílust váltanom, nem drasztikusan, de értitek. Mai nagy kedvencem a My Life As Liz. Márcsak a névrokonság miatt is, plusz mert az egy awesome sorozat.
Mindegy is, nem tudom, most nem tudok, vagyis értitek, egyszerűen NEM TUDOK, írni, annyira üres a fejem, ami egy felettéb idegesítő érzés, főleg, ha ti, ti divatra szomjazó emberek lihegve figyelitek, hogy ez a hülye(azaz én) mikor ír már egy NORMÁLIS új postot. Az angol blogom meg egy szar, még az angol szavak is kiszivárogtak a fejemből, annyira rossz állapotban vagyok. És nem túloztam egy kicsit sem.
Reggelről The City-t néztem, na igen, az lenyugtat, mert eléggé tetszik a Whitney Eve márka, szivesen hordanám ám a ruháit.(ó és igen, vannak ám képek a ruháiról) Mindegy. Aztán a Liz vagyok dobta fel egy kicsit a hangulatom, annak a csajnak eszméletlen a haja, és a rúzsa. Utána pedig hosszasan töprengtem azon, hogy mindjárt itt a suli, és OMG, az ember az iskolában alig tud fashionisztán öltözni. Mert...
AZ ISKOLÁNKNAK EGYENRUHÁJA VAN. Érted, nem tudsz ám akármit felvenni. Na oké, az egy kis szar köpeny, de a lényeget eltakarja. Legalább ha felesleg van a hasadon akkor eltakarja. De a drága stílusos blúzodat pedig nem engedi közszemlére tenni. Mindegy.
Egyébként ma csodás nyári napunk van, fényképezőgépet ragadtam, és megörökítettem a napsugarakat. (ennek ellenére szar fotós vagyok, de tessék szeretni a képeket ám)
na azt hiszem elég is ennyi ruha, úgysem "újak", előző szezonból valóak, és amúgy is, a legtöbb már sold out. ja és visszaáll a régi dizájn, mert az "új" bemondta az unalmast. sajnos.
