Rájöttem, hogy akkor van értelme bloggerkedni, ha az szívből jön, úgyhogy most mégjobban száz-százalék real life a blogom, mint eddig. Plusz, plusz az, hogy remeg a kezem, nem tudom, miért, szerintem már nagyon régen gépeltem.
A mai postban csodálatos retro gönceim "részleteit" világítom meg, azaz miért jó egy vintázs ruha? Nos, erre tudok kapásból három dolgot:mert divatos; mert húsz év múlva is fel tudja venni az ember; minőségi.
Mert ha ma megvesz az ember egy drágalátos csizmát, az egy év múlva biztos, hogy el fog használódani, feltéve ha az illető mozgássérült, amit nagyon nem díjazok, és sajnálok is, úgyhogy emberek, mindegy, hogy mi vagy a divat nem emberfüggő. Namármost. Az a csizma, bakancs, illetve cipő, amit az ember elhány, vagy nem vigyáz rá, nos logikus, hogy tönkremegy, de van egy feltevésem, jobbanmondva egy kérdésem:A retro ruhák miért ilyen minőségi darabok??
Most mondhatjuk akár azt is, hogy mert nem éltek akkor olyan pénzéhes társadalomban, de szerintem ez nem igaz!(plusz itt nem a ma legyártott retro cuccokra gondolok, hanem az igazi vintázs darabra, amit az ember egy jó kis secondhand boltban túrt, és megéri a pénz, mert már húsz, harminc éve őrzi a csodás anyagának rugalmasságát, vagy a csipkék finom anyagát, esetleg a rózsák vidáman mosolygó élénkvörös színét, ami kacéran pislant az emberre...Miután lefestettem a rózsákat, most jöjjön az ideje a vizuális kényeztetésnek, a csodálatos fotóstehetségem megcsillogtatásának, úgyhogy hajrá! És igen, minden a részletekben rejlik, minden azon múlik, hogy az ezer és ezer darabkából hogyan és milyen módon rakódik össze a kép. És ez a lényeg...
U.i.:most emlékeznék meg az okt. 23-ra, úgyhogy most jöjjön egypercnyi csend. Köszönöm.
