Ha az ember valamit is tud a divatszakmáról, akkor biztosan jártas abban, hogy a divattervezők vagy melegek, vagy nők. (oké, van pár hetero, de szegények, ők diszkriminálva vannak, úgyhogy részvétem.) Szóval a terep a melegeké, és a nőké. Akikkel persze semmi bajom sincs, mert remek stílusérzékük és fantáziájuk van, de...
És igen, őket nagyon nem érdekli, hogy a modelljeik anorexiásan vékonyak. Legszívesebben mindannyian egy papírfecnire húznák ruháikat, mert az a leggazdaságosabb és az adja vissza a legjobban a ruha vonalait. Ezért mindig NAGYON ideges leszek, ha egy-egy kampányban már megint egy 16-os BMI-vel rendelkező modell néz vissza rám. Mert kik is a potenciális vásárlók? Nem hinném, hogy az anorexiás, 16 éves modellalkatú lányok. Nem. Hanem a 30-as éveiben járó, nőies vonalakkal (na meg pénzzel) megáldott nők, akik persze mind bele akarják préselni magukat a dizájner ruhákba, de ISTENEM, lehetetelen.
Mai felháborodíásom tárgya Marc Jacobs 2011-es spring/summer kampánya. A modell térfogata egy nagy semmi. Félelmetes. A ruhákat viszont szeretem, vérbeli 70-es évek színes selyemmel, szalmakalappal és camel szemüvegekkel. (minden tökéletes lenne, ha a konfekcióméret nem 34-es lenne.)
